Wilhelm von Bode főigazgatósága alatt, 1905. után felgyorsult a berlini múzeumfejlesztés. Az 1882. és 1939. közötti ásatások és a főigazgató céltudatos, körültekintő vásárlásai gyűjteménygyarapodással jártak, ami helyszűkét eredményezett. Ezért Ernst Eberhard von Ihne tervei alapján a szigetcsúcson 1904-ben, olasz neobarokk stílusban felépült a Frigyes Császár Múzeum, amely alapítója és gyarapítója, vagyis Bode nevét 1956., a teljes újjáépítés óta viseli. Jellegzetes kupolájával és bejárati csarnokával úgy néz ki, mint egy hajó, mely a Spreet szeli.
Éremkabinetje a maga félmilliós állományával a világ egyik legnagyobb és legjelentősebb éremgyűjteménye. A görög, római, közép- és újkori, német és más európai területekről való pecsétek, pecsétnyomók, medalionok és a gazdag bankógyűjtemény leginkább a művészettörténészeket, történészeket és közgazdaságtani kutatókat csábít.
Az ókeresztény és bizánci gyűjtemény elsősorban a Földközi-tenger partján élő népek vallási életéből őriz felbecsülhetetlen emlékeket, időszámításunk kezdetéről.
A képtár a világháború alatt és után pótolhatatlan veszteségeket szenvedett. Legrégebbi darabja a XV. század végéről, ismeretlen mestertől származó, késő gótikus vonásokat mutató Utolsó vacsora c. oltárkép; legértékesebb darabja viszont Leonardo da Vinci Krisztus feltámadása c. festménye. A legtöbb alkotás német festőktől, úgy mint Holbein, Dürer és Cranach tanítványaitól származik.
A szoborgyűjtemény többek közt a román művészet legjelentősebb német emlékét, a korai gótika híres alkotásait, a német reneszánsz, barokk és rokokó emlékeit őrzi.
Átalakítás miatt 2001-ig zárva volt.

Eljutás: Lásd Museuminsel.

Belépőjegy: Lásd Museuminsel.

Nyitva tartás: Az éremkabinet tanulóterme: kedd-péntek 10-16:30 h, kiállítás: hétfő-vasárnap 10-18 h.